A Kozmosz éneke – Irodalomfüggőség

A Kozmosz éneke tökéletesen addiktív játék. Minden marketingfortély nélkül eléri azt, hogy az ember legmélyebb meggyőződésévé váljon, hogy nincs jobb a világon, mint a képernyő előtt ülve József Attilát olvasni és elmerülni a harmincas évek magyar szellemi életének tanulmányozásában.

A József Attila-év

visszásságai és langyossága közepette A Kozmosz éneke készítői egy igazán átütő játékkal álltak elő. Mielőtt azonban belekezdenék a dicshimnuszba, elő kell sorolnom pár

bosszantó apróságot:

az oldal egyáltalán nem szép, teljes a disszonancia a magas színvonalú tartalom és a felhasználói felület a web hajnalát idéző, sőt helyenként amatőr megoldásai között. (Ideje lenne írni a magyar web általunk vizsgált szegmensének esztétikai állapotairól.) A másik apróság pedig az, hogy a szponzorok népes csapata igazán meglephette volna a projektet egy könnyebben megjegyezhető domain névvel; mert azt, hogy jozsefattila-jatek.emlekev.hu, nem igazán könnyű megjegyezni, hát még szóban ajánlani. Ennyi. Innentől pedig a

dicshimnusz

következik, mert a készítők tényleg megérdemlik. Az egész játékon érződik a rajongás József Attila, a korszak és egyáltalán az irodalom iránt. Ezzel sokkal többet érnek el, mint ha összecsődítettek volna egy halom kreatívot méregdrága szakértői óradíjjal. Becslésem szerint, ha valaki végigjátssza A Kozmosz énekét, az megfelel fél év középiskolai irodalomtanulásnak (a felet óvatosságból írom, de igazából egyet kellene írni). Ebből a játékból hiányzik a kvízek túlfeszítettsége, a cél az, hogy az ember kötettel és szakirodalommal a keze ügyében (és persze az internetre támaszkodva) minél többet megtudjon József Attiláról leginkább a maga hasznára és örömére. (Van nyeremény is, de kit érdekel.)

A felvonultatott tudásanyag olyan bőséges, hogy mindenki számára mondhat újat. Egy idő után a kérdésekből és válaszaikból olyan mozaik áll össze a költőről, koráról és utóéletéről, amit magánszorgalomból nem kis erőfeszítés lenne összerakni. A kérdéseket a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszerű képanyaga egészíti ki.

Talán a legfontosabb dolog, hogy a játék nem időre megy, így bármikor félbe lehet hagyni; a még meg nem válaszolt kérdéseket félre lehet tenni, és vissza lehet térni rájuk, ha már utánanézett, -kérdezett az ember. Az egész nem annyira a versengésre, mint az olvasásra és elmélyedésre buzdít. Itt kell megjegyezni, hogy a lap technikai megoldásai általában adekvátak és kényelmesek: egy szűk és közismert eszköztár helyénvaló használatával tényleg a játékost segítik.

Őszintén gratulálok a készítőknek, akik a lap tanúsága szerint a NKÖM Nemzeti Évfordulók Titkársága, a Magyartanárok Egyesülete és a Petőfi Irodalmi Múzeum.

A Kozmosz énekéért érdemes szabadságra menni vagy lógni pár napot az iskolából. Jó játékot!

Mészáros János

Kapcsolódó linkek:

A Kozmosz éneke
Petőfi Irodalmi Múzeum
Nemzeti Évfordulók Titkársága
Magyartanárok Egyesülete