56: szürreális és virtuális

Drága Olvasó! 2006. január 1-je van, emlékévre ébredtünk. Mit kívánhatunk? Ne szúrják el. Most még nem késő, mindenki aluszik.

Megígérték: az 50. évfordulót méltó módon fogjuk megünnepelni. A méltó ünneplés alapfeltétele, hogy a fiatalok, a diákok be legyenek vonva, érezzék sajátjuknak stb. stb. Ez meglesz. Reklámszpot már van.

Szürreális mellékszál

A hatás kedvéért azonban (amit késleltetéssel kívánunk elérni) visszakanyarodunk 2005. október 23-ára. Ekkor látott napvilágot a „Nagyszüleink Ötvenhatja – Az ATTILA 100 folytatódik” című pályázat: „Készítsetek háromszáz másodperces mozgóképet, animációt, vagy más technikával eredeti, saját képeket teremtő alkotást, amelyben az 1956-os forradalom és szabadságharc tényeit és emlékeit, saját családi történeteiteken keresztül dolgozzátok fel.” – kezdődik a felhívás. A szöveg a továbbiakban leginkább a generációk közötti párbeszédről elmélkedik (egész meggyőzően), mígnem elérkezünk a meglepetéshez: „A pályázat kiírói bíznak abban, hogy az alkotásokban továbbra is kiemelt szerepet kap József Attila életműve, szellemisége, versei. Persze nem a hamisan mitizált forradalmi költőt, hanem a valódi József Attilát, az egész életművet ajánljuk figyelmetekbe.” Természetesen első olvasásra a nyomda ördögére (vagy annak elektronikus megfelelőjére) gyanakodtunk, de az eddig méltatlanul hanyagolt alcím (Az ATTILA 100 folytatódik) bizonyságot adott arról, hogy nem történt tévedés. Így elvetettük azt a feltételezést, hogy esetleg csak az éberségünket tesztelik; és nem fantáziáltunk tovább arról sem, hogy valakik a pályázat kiíróira fegyvert szegezve kényszerítették ki a logikailag oda nem illő bekezdések beszúrását. Arra jutottunk tehát, hogy a pályázat egy szürrealista rövidfilm elkészítését kéri, amely merész képzettársításokkal helyezi új kontextusba a forradalmat. Tulajdonképpen 1956 maga is szürreális vállakozás volt a szovjet túlerő ellenében; a költő (Költő) maga is kacérkodott a szürrealizmussal; ráadásul pedig olyanokat írt, hogy „a harcot, amelyet őseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés”, mely gondolatot kockázat nélkül bele lehet venni bármely filmbe. Persze más módon az egy évvel korábban ünnepelt Balassit is be lehetne emelni a dologba, hiszen ő is idegen agresszor ellen védte a hazát, és minden bizonnyal szerette a szabadságot; aztán jöhetne még Petőfi, Kossuth, Széchenyi, vagy éppen Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa... Csak remélni tudjuk, hogy a pályázók megőrzik józan eszüket, és nem próbálnak mindent beleerőltetni a filmjükbe, amit a kiírók kérnek. Abban nem bízunk, hogy valaha is kiderülne, hogyan lett az Attila 100 folytatása ez az 56-os pályázat.

Virtuális fősodor

Mielőtt visszatérnénk a fő témánkhoz, mentegetőzés következik: nehéz megymagyarázni, miért kell újra rárontanunk az emlekezet.hu-ra (hiszen ezt korábban már megtettük; ráadásul annyi más oldalról írhatnánk, de csak halogatjuk), de valahogy az oldal szélfútta, üres üzemcsarnok hangulata újra kihozta belőlünk az állatot...

Tehát a televízióban sikerült elcsípni a „Freedom Fighter 1956” vetélkedő hirdetését. Könnyedén túllendülve a kérdésen, hogy mi lehet a célja az angol címnek – nyilván a forradalom nemzetközi jelentőségének hangsúlyozása (ugye) –, nézzük meg a reklámban felkínált linket. Egy tetszetős oldalra jutunk, amely megpróbálja átértelmezni az 56-os szimbolikát: sehol egy lyukas zászló, a színvilág pedig a nemzeti színek hypóval kezelt változataiból áll össze. Az uralkodó grafikus elem egy mangába oltott Neander-völgyi alakja, amely a (mai) pesti srácot jelképezi. Ezen kívül középen egy orosz tankot láthatunk – talán nem szerencsés ezt helyezni a kompozíció csúcsára; bár lehet, hogy a grafikus ezzel akarta hangsúlyozni a nyomasztó orosz túlerőt. Persze kár a grafikát bántani, mert összességében nem rossz. A tartalom pedig sokat ígér. A kezdőlapon a Freedom Fighter pályázati felhívását olvashatjuk. A szöveg se nem jó, se nem rossz; bár a szerzőnek érdemes lenne megvizsgálnia a tanúság és tanulság kifejezések jelentését, hiszen ez tipikus középiskolai beugratós feladat. A kiírás egy ígérete azonban rögtön nem teljesül: azt állítja, hogy 2006. január 1-től lehet jelentkezni a pályázatra az emlekezet.hu oldalon – nos, január 1-je van, és nem lehet. Egyetlen dolgot lehet, visszakeveredni erre az oldalra. Aztán szép sorban kiderül, hogy az oldal a felhíváson kívül semmit sem tartalmaz, a menü csak dísznek van. Miniszteri köszöntő: semmi. Minden 56-ról: semmi. Hírek: semmi. Galéria: semmi. Csapatok: semmi. A játékról (Info!!!): semmi. Talán védhető, hogy a verseny folyamatával kapcsolatos menüpontok még nem élnek, de egy televízióban is reklámozott oldaltól azért elvárna az ember valamennyi induló tartalmat. Végül megpróbálunk rákeresni az oldal keresőjével arra a karaktersorra, hogy „1956”, mivel szerepel a főszövegben: természetesen nem találjuk.

A történet egyszerű: az oldal nem készült el, de a tévében úgy látszik már nem lehetett visszavonni a reklámok sugárzását. A vetélkedő jelenleg a szó legszigorúbb értelmében virtuális. A közpénz pedig mi másra való, mint arra, hogy elfolyjon. Talán holnap, vagy egy hét, vagy egy hónap múlva minden működni fog. Működnie kell, mert egy emlékévet nem lehet elhalasztani a határidők be nem tartása miatt (bár erre is volt példa a magyar történelemben).

Nem kéne elszúrni.

(a szerk.)

--

Kapcsolódó oldalak:
Attila 100
Nagyszüleink Ötvenhatja. Az ATTILA 100 folytatódik (emlekev.hu)
Freedom Fighter 1956
Nemzeti Emlékezet Program (emlekezet.hu)