Birkaiskola a diktatúrákban

Manapság számos esetben hangzik el, hogy a birkaiskola haladó magyar hagyomány, sőt az egyetlen igazi magyar pedagógiai paradigma. Ez annyiban sántít, hogy a legjelentősebb birkaiskola-kísérleteket Sephard és Lamb az Egyesült Államokban végezte az 50-es években. A magyar kísérletek azonban tényleg korábbiak, egészen pontosan 1944-ben kezdődtek, és az egymást követő diktatúrákhoz köthetők.

A történet egy tanárhoz, Sehallselát Dömötörhöz (1911–1982) köthető – bár széles körben elterjedt a tévhit, de nem felmenője az azonos nevű, ma tevékenykedő közéleti személyiségnek. Sehallselát karrierjében a 40-es évek elejéig semmi rendhagyót nem fedezhetünk fel, kiváló eredménnyel végzett tanulmányai után gimnáziumi történelemtanárként helyezkedett el egy vidéki városban. (Itt jön az első furcsaság: a Sehallseláttal kapcsolatos levéltári forrásokban szinte teljes következetességgel el vannak tüntetve a helynevek – sokszor egyszerűen ollóval vágták ki gondos kezek.) A fordulat akkor következett be, amikor Sehallselát 1940 őszén váratlanul otthagyta állását, hogy életét egészében „egy kívánatos eszme szolgálatába állítsa”. Ettől kezdve beadványokkal kezdte bombázni a kultuszminisztériumot, támogatást kért egy olyan iskolakísérlethez, amely „a nép hajlamainak és szellemének jobban megfelelő, olcsó tanügy kimunkálását célozza a birkaiskola által”. A beadványok kezdetben nem sok sikert hoztak; bár egy alkalommal Hóman Bálint is fogadta Sehallselátot, de mint feljegyezték: „az első mondatok után, a továbbiak meghallgatása nélkül, bosszúsan tessékelte ki irodájából a kultuszminiszter a tanárt”. Akkoriban sokan arra gyanakodtak, hogy Sehallselát a katonai szolgálat elkerülése érdekében igyekszik az elmebaj jeleit mutatni. Sikerrel, mert 1941-ben „idegi gyengeség és gyakori kóros észlelések, tévképzetek” miatt felmentették a katonai szolgálat alól. Érdekes adalék, hogy bár semmilyen kimutatható jövedelme nem volt ebben az időszakban, a feljegyzések szerint „automobilon járta az országot, hogy pártolókat szerezzen a birkaiskolának”, illetve „...-i házában mindenkit szívesen látott akár hosszabb vendégeskedésre is, aki hajlandó volt végighallgatni elképzeléseit”. Sehallselát meglepő anyagi biztonsága innentől végigkíséri életét.

A beadványok végül 1944. október 15. után sikert hoztak. Rajniss Ferenc, a nyilas kultuszminiszter fantáziát látott a kísérletben, fizetést és terepet biztosított egy birkaiskola megindításához. Mivel szünetelt a tanítás, átmeneti megoldásként egy birkacsordát adtak Sehallselát kezei alá, és arra kérték, hogy iskolaépület helyett ideiglenesen érje be egy karámmal. A korabeli pesti humor szerint „kinevezték vezérkosnak”. Elindulhatott tehát a birkaiskola, de csak állatkísérletként. Azonban pár hét múlva vége is szakadt, mert a bevonuló Vöröshadsereg a diákokat helyettesítő birkák egy részét megette, a többiek szétszéledtek. Hogy konkrétan milyen eredményeket sikerült elérni ebben az időszakban, arról nincsenek feljegyzések. Sehallselátot elfogták, majd hamarosan Moszkvába szállították, ahonnan csak 1947 elején tért vissza „jó bőrben és jó kapcsolatokkal”.

Hazatérése után a – mai Apáczai Gimnázium épületében működő – Pedagógiai Főiskola kínált neki szinte azonnal kutatói állást; a tanítástól azonban – mint ezt Sehallselát ebben az időszakban gyakran sérelmezi – igyekeztek távoltartani. Újra a beadványok írásának időszaka következik. Sehallselát 1949-ben a szovjet festők tárlatának megnyitóján még Révai József akkori kultuszminiszterrel is beszélt, aki elvi támogatásáról biztosította, de arra kérte, hogy várjon, „amíg eljön az ideje”. Sehallselát azonban arra gyanakodott, hogy Révai elfekteti a beadványokat. Ezért 1951 tavaszán kerülőúton (kapcsolatai révén Moszkván keresztül!) levelet juttatott el Rákosi Mátyáshoz, amelyben Révaira panaszkodik és egyúttal ismerteti elképzeléseit „Tanítónkkal”. A levél eredetije fennmaradt, rajta Rákosi kézírásával olvasható: „Próbálják meg! R. M.” A legfelsőbb jóváhagyás hatására elindulhatott a magyar oktatástörténet leghosszabb birkaiskola-kísérlete. Sehallselát állami fizetést és egy (feltehetőleg) falusi iskolát kapott, az intézmény működését azonban nem finanszírozta az állam azzal az indoklással, hogy a pénzhiány majd jobban elősegíti e hathatós és olcsó oktatási módszer kimunkálását. Bár a birkaiskola valószínűleg két teljes tanéven keresztül fennált, nincs semmilyen információnk a működéséről egy a Szabad Népben megjelent rövid híren kívül, melyben a „...-i parasztok köszönetüket fejezik ki Rákosi, Révai és Sehallselát elvtársaknak, hogy olyan iskolát adtak nekik, amely nem vonja el a dolgos kezeket az őszi munkáktól”. Talán nem meglepő, hogy a falu nevét ebben a lapszámban egy „véletlen” festékfolt teszi olvashatatlanná.

Az 1953-as félfordulat után aztán a kísérletet leállították, az iskolát általános iskolává alakították és hamarosan Sehallselátot is Pestre helyezték. A birkaiskola történetének itt vége szakad. Bár Sehallselát néhány beadvánnyal még megpróbálkozott, de azok minden esetben a szemétkosárban végezték. Valószínű, hogy a rejtélyes moszkvai kapcsolat addigra meggyengült (egyes feltételezések szerint: meghalt!). 1955-től kezdve maga Sehallselát sem szólt többet a birkaiskoláról, sőt az arra vonatkozó kérdéseket is elhárította. Egyetemi oktatóként tevékenykedett, majd a 60-as években a Művelődési Minisztériumban töltött be különféle középkáderi tisztségeket nyugdíjazásáig. Munkája többnyire a szakmunkásképzés alakításával állt kapcsolatban. Sokak szerint egyébként Sehallselát mintája alapján alkotta meg Eörsi István Léhűtők című sokáig betiltott drámájának gerinctelen főszereplőjét.

És mi folyt a birkaiskolában? – kérdezi joggal az olvasó. Erről azonban a történelmi források hallgatnak.

(Múlt-kor – Történelmi portál)

Figyelem!
A Birkaiskola rovatban közölt cikkek a képzelet szüleményei. Hiba lenne tartalmukat a valósággal összetéveszteni, netán készpénznek venni!

A Múlt-kor még hasonló írást sem közölt. Eörsi István nem írt Léhűtők címen drámát.

Lásd még:
Birkaiskola-dosszié