Első lépés: önkritika

Tegnap az oktatási kutatás-fejlesztés állapotaival foglakozott Oktatás- és gyermekesély-kerekasztal aktuális ülése. A kutatásoknak mind a koncepciójával, mind a színvonalával gondok vannak. Az is kétséges, hogy az eredmények egyáltalán hasznosulnak-e. A szakma önkritikát gyakorol?

Szigurú, ám nem teljesen igazságtalan megoldás lenne a kutatás-fejlesztés cudar állapotát a mindenkori kormányzat koncepciótlanságának, felületességének számlájára írni. Tegyük ezt meg, legyen a felelősség kétharmada a minisztériumé. Marad azonban egyharmad, ami viszont magukat a kutatókat, fejlesztőket illeti. A tegnapi kerekasztal résztvevői között is akadnak jópáran, akik az elmúlt évtizedben egy-egy intézményben maguk is aktívan alakították a kutatás-fejlesztést. Természetesen tisztelet a kivételnek (és aki ezt olvassa, lelkiismerete szerint érezze magát kivételnek), de az oktatás tudományos műhelyeiben sokan (ha nem legtöbben) cinizmusból vagy megalkuvásból elfogadták a minisztérium által teremtett feltételeket, részt vettek a valóságtól elrugaszkodott, merőben formális munkatervek elkészítésében, melyek alapján aztán senki által nem olvasott kutatási jelentések születtek. Azt sem hiszem, hogy sokan esküdnének az életükre, hogy mindent megtettek azért, hogy eredményeiket az érintett pedagógusok minél szélesebb körben megismerjék. Nehéz a tudósításokból megítélni, hogy a tegnapi beszélgetésen a kritika vagy az önkritika hangja volt-e a meghatározó. Munkaváltozatként vegyük úgy, hogy a kutatók önkritikát gyakoroltak. A politikán van a sor.

(a szerk.)

--

Eredeti hírek:
Lesújtó vélemények az oktatáskutatásról (VG.hu)
OKA: Hazánkban az oktatás fejlesztéséhez hiányzik a tudományos értékű, aktuális tudás (Ma.hu)

Kapcsolódó link:
Magyarország holnap