A nagy esetmegbeszélés

Vége a dolgok szőnyeg alá söprésének. Nagy társadalmi esetmegbeszélés indult. Részeredmények már vannak: van minta a diákok számára, hogyan lehet bekerülni az országos médiába; van cél is: (természetesen) a pedagógus hivatás presztízsének visszaállítása. Ez utóbbit pénz híján, gondolom további ütlegekkel lehet majd elérni.

Jómagam abban nőttem fel, hogy a presztízst, azt helyre kell állítani. (Csak akkoriban még az alacsony társadalmi megbecsültségre szellemes szinonimaként az „elnőiesedés” kifejezés is használatos volt – zárójel bezárva.) Tehát az egész dolog a történelem ködébe vész. Talán az ősember, na, ő még meg tudta becsülni a pedagógust. A férfiak a vadászat, a nők a gyűjtögetés végeztével összeültek a barlang bejáratánál rakott tűz körül (mely meleget adott és elriasztotta a vadállatokat – háziállatok meg még nem voltak), leborultak egy kezdetleges, stilizált tanárszobrocska előtt, majd bölcsen megvitatták a pedagógus pályaalkalmassággal és a diákok személyiségével kapcsolatos kérdéseket; továbbá megállapodtak az erkölcsi nevelés fejlesztésének aktuális feladatairól. És addig nem tértek nyugovóra, amíg nem sikerült minden kérdést megnyugtatóan tisztázni. Azzal a tudattal ébredhettek másnap, hogy „törzsi társadalmunk szilárd erkölcsi alapokon, közmegelégedésre olajozottan működik”. (A nap folyamán kezdetleges fegyverikkel agyonvernek majd néhány betolakodót, megelőzvén ezzel, hogy azok verjék agyon őket… de ez már egy másik történet.)

Ezek a paradicsomi idők sajnos elmúltak. Ma azon kell izgulnunk, hogy a megbecsültség helyreállítását célzó javaslatok valamelyike nehogy megvalósuljon – vagy legalább az valósuljon meg, amelyik a legkevesebb kárt okozza.

Nem tudom, miből gondolja bárki is, hogy komplex társadalmi problémákat egyik napról a másikra meg lehet oldani valamely tetszőlegesen kiválasztott tünet kezelésével.

(a szerk.)

--

U. i.: Ez az írás annak örömére született, hogy „leköpte tanárát egy diáklány Somogyban” (az [origo] cikke, de mindenki más is megírta).

 Kommentálom

 Kommentálom

Várjon...

Aláírás*    Email*

Honlap:    Email publikus:

Hozzászólások

ttneni | 2008. május 21. 23:50

Szangab! Teljesen egyetértek Veled!

meseszép | 2008. május 19. 21:22

nem haragszom :)

szangab | 2008. május 17. 10:51

Már ne is haragudj, meseszép, de nem kellene személyeskedni. DE: ez a kérdés már vita tárgya: "nem lehet általánossá tenni az integrált nevelést." - Ha jól megnézzük a tendenciákat, akkor ez nagyon hamar égető kérdéssé válik (holnap). Szerintem igenis képezni kellene bennünket, tanárokat a konfliktusok kezelésére, mert napi gondjaink lesznek (holnapi). Ezek az "integráltan nem nevelhető" gyerekek a társadalmunk tagjai lesznek, őket kell megtanítani a társadalom többi tagjával való együttműködésre. Ha nehéz is, szükség van erre. Csak fel kell készíteni bennünket rá.

meseszép | 2008. április 5. 14:13

a családod azért odaszavaz?

ttneni | 2008. április 4. 23:55

Annyit tennék hozzá az előttem szólóhoz, ha a polgármester úr nálunk szándékozik elszállásolni az "integráltan nem nevelhető" gyerekeket, akkor egy szavazatot biztosan elveszített.

meseszép | 2008. április 1. 15:31

itt a megoldás(?):
A pedagógusok és az iskolaigazgatók egyöntetű szakmai véleményét tolmácsolva (Szita Károly)közölte: nem lehet általánossá tenni az integrált nevelést.

Vannak olyan gyerekek, akik integráltan nem nevelhetők, az oktatási törvény azonban jelenleg nem ad arra lehetőséget, hogy ezeknek a gyerekekkel külön, kisebb csoportokban, megfelelő szakszolgálati háttérrel lehessen foglalkozni - fejtette ki Szita Károly.

.....

Kaposvár júniusig megerősíti a szakszolgálati hátteret, amelynek egyik fő eleme az, hogy iskolapszichológusokat alkalmaznak - közölte Szita Károly, hozzátéve: az oktatási tárca, ha segíteni kíván, akkor a jelenlegi egy szakszolgálatos pszichológusra jutó egymillió forint normatívát duplázza meg, "és mi ugyanannyit hozzáadunk".

A város felvállalja azt, hogy kísérleti terepe legyen egy integráltan nem nevelhető gyerekekkel foglalkozó új oktatási struktúrának - mondta.